Z generáció nem törődik a jövedelemforrással: mesterséges intelligencia és az új munkavállalás

A hosszú távú gazdasági stabilitás elérésének lehetősége eltűnésével a fiatal generáció új megközelítést alakít ki a munkavégzéshez. Az úgynevezett »termelési nihilizmus« nem csupán azt jelenti, hogy másként költekeznek, hanem azt is, hogy indifferenssé váltak azzal kapcsolatban, milyen munkát végeznek és honnan keresik a jövedelmet. A tradicionális karrierút – hosszú munkaviszony, hipotéka, nyugdíj – már nem működik, így a fiatalok »portfólió karriereket« építenek ki több párhuzamos jövedelemforrással.

A Z generáció tagjai között elterjedt a »mellékfoglalkozás« (57 százalékuk végez valamilyen side hustlet), és olyan új munkalehetőségek jelennek meg, amelyeket még a pályaválasztási tanácsadók sem tudnának elképzelni. Ezek közé tartoznak az olyan platformok, mint a Mercor, ahol fehérgalléros munkavállalók képezik az AI-modelleket, vagy az OnlyFans-szerű szolgáltatások. Ezek a tevékenységek gyakran rövidebb időn belül hoznak bevételt, és nagyobb autonómiát kínálnak, mint a hagyományos munkaviszony.

A kulturális elméleti perspektívából nézve a jelenség a neoliberalizmus végső következménye: amikor a jövő ígérete már nem működik, az emberek az »anticipatory present« helyett az azonnali értékszerzésre összpontosítanak. A Z generáció aktív nihilizmusa azonban nem passzív lemondás, hanem tudatos újradefiniálás: az egyének saját ügynökeként viszonyulnak a gazdasághoz, és nem fogadják el a jelenlegi rendszert végső megoldásként.

A Silicon Valley-ben terjedő »high-agency« (magas ügynökséggel rendelkező) egyén ideálja azonban valójában csak egy újabb történet arról, hogyan lehet sikeres egy olyan gazdaságban, ahol egyre kevesebben lehetnek azok. Amikor a jövedelemforrás már nem határozza meg az egyén sorsát, érthető, hogy a fiatalok nem törődnek azzal, honnan keresik a pénzt.