Az emberi szerzőség nem lehet minőségi garancia – a mesterséges intelligencia vitájához
A Frankfurter Allgemeine Zeitung a szerzőség fogalmát vizsgálja az AI-korszakban, Roland Barthes klasszikus elméleti munkájára hivatkozva, amely már az 1960-as években megkérdőjelezte az autor központi szerepét az értelmezésben.
A német lap a francia irodalomelméleti klasszikus, Roland Barthes 1967-es »Az autor halála« esszéjét idézi fel, amely radikálisan megváltoztatott a szerzőség megértésén. Barthes szerint nem az autor szándéka vagy személye a döntő az egy mű értelmezésében, hanem magának a szövegnek a vizsgálata, különösen annak intertextuális kapcsolatrendszere.
A cikk implicit módon azt sugallja, hogy az AI által generált tartalmak körüli jelenlegi vita – amely gyakran az emberi szerzőség »tisztaságára« helyezi a hangsúlyt – Barthes elméletének fényében újra értékelendő. Ha a szerzőség már az elmúlt fél évszázadban sem volt az értelmezés kulcsa, akkor az AI-tartalmak »nem-emberi« eredete sem lehet automatikus minőségi vagy értékbeli kritérium.
A vita relevanciája abban rejlik, hogy az AI-eszközök terjedésével a társadalom újra szembesül azzal a kérdéssel: valóban az számít-e, hogy ki vagy mi hozta létre a művet, vagy inkább a mű önmagában vett minősége és kontextusa.