AI-adatközpontok: kevés munka, nincs adó

Németország 2030-ig megduplázni kívánja számítási kapacitásait, az AI-specifikus kapacitásokat pedig meghétszerezni. A projektek a tradicionális központokból – például Frankfurt – vidéki régiók felé tolódnak, ahol a korábbi szénenergia-infrastruktúra felhasználható. A Microsoft 3,2 milliárd eurós beruházást valósít meg a Rajna-vidéken, a Schwarz-csoport 11 milliárd eurót fektet be Brandenburg-Lübbenau térségében, az Amazon Web Services pedig szuverén felhőinfrastruktúrát épít.

Az adatközpontok napi 24 órás áramellátást igényelnek, amely a szövetségi gazdasági minisztérium szerint több nagyváros energiafogyasztásával egyenlő lehet. Egyes projektek saját fosszilis gázerőművek építésével próbáltak megoldást találni, amit azonban a lakosság ellenállása megakadályozott. Az Egyesült Államokban az adatközpontok napi 19 millió liter ivóvizet fogyasztanak, Németországban azonban az adatok hiányosak – a szövetségi kormány saját bevallása szerint nem rendelkezik megbízható áttekintéssel a vízfogyasztásról. Brandenburg területén, ahol már így is alapvízstressz tapasztalható, környezetvédelmi szervezetek moratóriumot követelnek.

A munkahelyteremtés elmarad az ígéretektől: helyszínenként csupán néhány tucat állandó munkahely jön létre, főként létesítményi kezelők és biztonsági személyzet számára. Az adórendszer további egyenlőtlenséget teremt: az iparűzési adó ott szedik, ahol béreket fizetnek – az adatközpontoknál ez minimális. Így a községek a területhasználatot, zajterhelést és hálózati költségeket viselik, az adóbevételek azonban a vállalatok központjához kerülnek. Az amerikai Loudoun County Virginia-ban azonban a szerverhardvert közvetlenül helyben adóztatja, így évente több mint egymilliárd dollár bevételhez jut. Németországban ilyen mechanizmus nem létezik, bár a szövetségi kormány reformokat vizsgál.