A mesterséges intelligencia történeti előzményei szerint először növelheti az egyenlőtlenséget

Jörg Baten közgazdász-történész szerint a mesterséges intelligencia hatásainak megértéséhez érdemes a történelmi technológiai forradalmakra visszatekinteni. Rövid távon egyértelműen a technológia gyártói profitálnak, azonban a teljes gazdasági hatások még statisztikailag nem mérhetők kellően. A történeti példák – mint a könyvnyomtatás vagy a gőzgép – azt mutatják, hogy a nagy innovációk kezdetben gyakran munkahelyek elvesztéséhez és növekvő egyenlőtlenséghez vezetnek.

A könyvnyomtatás 15. és 18. század közötti terjedése paradox módon az egyenlőtlenség növekedésével járt, bár az oktatás általában csökkenti az egyenlőtlenséget. Az oktatás terjedésével a népesség gyorsan nőtt, ami munkaerő-kínálat túlsúlyát és így bérkülönbségeket eredményezett. A gőzgép bevezetésekor hasonló folyamat játszódott le: a képzett kézművesek helyét képzetlen munkások, nők és gyermekek vették át alacsony bérért, ami az egyenlőtlenség történelmi csúcsára vezetett.

Baten szerint azonban a történelem azt is mutatja, hogy a hosszú távú hatások gyakran pozitívabbak. A 19. század végén szociális innovációk – szociális biztosítás, általános iskoláztatás, erősödő szakszervezetek – csökkentették az egyenlőtlenséget. A mesterséges intelligencia esetében a kulcskérdés, hogy hogyan szabályozza majd az állam a technológiához való hozzáférést és a képzést. Az amerikai és kínai dominancia miatt fennáll a veszélye annak, hogy a technológia előnyei elsősorban ezekbe az országokba áramolnak, ami a nemzetközi egyenlőtlenséget növelheti.