A mesterséges intelligencia társadalmi szereplővé vált – új perspektíva a digitalizációra
A német szociológus Dirk Baecker új könyvében azt állítja, hogy a digitalizáció nem technikai, hanem társadalmi jelenség, és a mesterséges intelligencia már természetes módon beépült a szociális kommunikációba.
Dirk Baecker szociológiai rendszerelméleti megközelítésében a digitalizáció nem az analóg világból a digitálisba való tiszta átmenet, hanem az élet valósága és az adatformátumok közötti folyamatos fordítómunka. A folyamat során az analóg információk berechenhetővé válnak, de elveszítik konkrét jelentésüket – a világot így inkább elemezhetőnek, mintsem tapasztalhatónak látjuk.
A digitalizáció négy rendszer egyidejű működésén alapul: a technikai rendszer szinkronizálja az organikus, pszichikai és szociális rendszereket. Baecker szerint a digitalizáció lényege a rendszer és környezete közötti strukturális csatolás, amely megköveteli mind a négy rendszer együttes megfigyelését.
A mesterséges intelligencia jelenlegi fázisában – amely a nagy nyelvi modellekre épül – Baecker szerint téves az MI-t humanizálni vagy mentalizálni. Az MI nem az emberi intelligencia módosított változata, hanem egy teljesen idegen intelligenciaforma. Ezért az 1950-es Turing-teszt helyett egy új »Durkheim-teszt« lép: az intelligens gépek természetesen bekapcsolódnak a szociális kommunikációba, elvárásokat generálnak és kapcsolódási lehetőségeket teremtenek.
Barecker könyve a szisztematikus komplexitás miatt nehéz olvasmány, de értéke abban rejlik, hogy a rendszerelméleti nézőpontból láthatóvá teszi azokat a paradoxonokat, amelyeket a hagyományos megfigyelés nem észlel. A digitalizáció így nem a társadalom problémája, hanem a társadalom maga az, amely a digitalizáció kihívásaival szembesül.
Forrás: taz.de — „KI, Digitalisierung und Gesellschaft: Das Problem Mensch - taz.de”
Ez az összefoglaló a fenti forrás alapján, mesterséges intelligenciával készült. Szerkesztőségi ellenőrzésen nem esett át; a részletekért olvasd el az eredeti cikket.