A mesterséges intelligencia nem tette tönkre ezeket a filmeket – lehetővé tette őket

A Bloomberg Opinion szerkesztője, Catherine Thorbecke egy tokiói AI filmfesztiválon váratlanul magas színvonalú alkotásokkal találkozott. Az egyik kedvence egy 11 perces rövidfilm volt egy gyerek perspektívájából, aki nyári napokat rögzít nagyszüleivel, míg a fesztiválon győztes film egy párizsi férfiról szólt, aki arcdeformitása miatt maszkban rejtőzik, de táncpartnert keres. A közönség kedvence, »A Postman« című film pedig egy szemétválogatórobotról mesélt, aki az emberi kapcsolatra vágyik.

Bár érthető az olyan művészek és filmszakértők felháborodása, akik az MI-technológiát a kreativitás megsértésének, szellemi tulajdon tömeges lopásának és a művészek megélhetésének fenyegetésének tekintik, a cikk szerint a kérdés árnyaltabb. Az interneten valóban sok értéktelen MI-generált tartalom található, azonban a technológia lehetővé teszi olyan történetek elkészítését is, amelyeket a művészek egyébként nem tudnának finanszírozni.

A tokiói filmesek nem voltak gondatlan MI-acceleracionisták, hanem olyan alkotók, akik tisztában voltak a technológia korlátaival. Yang Wang, a »Between Before and After« rendezője szerint az MI csökkentette a költségeket és javította a hatékonyságot, de nem változtatta meg a filmkészítés lényegét. Yuuuki, »A Postman« alkotója az anime világból érkezett, ahol az MI-t a munkafolyamat kezelésének és a projektek befejezésének gyakorlati eszközeként látta.

A cikk hangsúlyozza, hogy a technológia fejlődése nem mentesít az etikai felelősség alól. Az iparnak kompenzálnia kell azokat a kreatívokat, akiknek munkáját az MI-modellek tanítására használták fel. Az MI-eszközök segíthetnek a termelés unalmas részein, de a kreatív iparban dolgozók nagyobb befolyásra vágynak az átmenetben, ezért a szakszervezetek kulcsszerepet játszanak majd. Végső soron a közönség dönti el, mely történetek érdemelnek meg figyelmet és pénzt, függetlenül attól, hogy milyen eszközöket használtak azok létrehozásához.