A mesterséges intelligencia nem lesz magától jó – szükséges a politikai döntés

A mesterséges intelligencia egyidejűleg a legnagyobb esély és a legnagyobb veszély korunk számára. Míg az optimisták a korábbi technológiai forradalmakra hivatkoznak, az AI-nak alapvetően más jellemzői vannak: potenciálisan intelligensebb lehet az embernél, rendkívüli sebességgel fejlődik, és képes lehet az emberi beavatkozás nélkül tanulni és új tudást létrehozni.

Az AI-nak valóban óriási lehetőségei vannak az emberiség jólétének javítására. Gyorsabban diagnosztizálhat betegségeket, felgyorsíthatja a gyógyszerfejlesztést, egyszerűsítheti az adminisztrációt, és különösen a szegénységben élő milliárd ember számára nyújthat alapvető szolgáltatásokat. Az embereket felszabadíthatja az unalmas munkák alól, lehetővé téve számukra, hogy kreativitásra, gondoskodásra és emberi kapcsolatokra koncentráljanak.

Azonban az AI nem automatikusan vezet társadalmi előrehaladáshoz. A Nobel-díjas közgazdászok, Daron Acemoglu és Simon Johnson kutatásai szerint a technológiai fejlődés csak akkor hozta létre a széles körű jólétet, amikor az intézmények és társadalmi erőviszonyok biztosították, hogy a termelékenységi nyereségek ne csak a tőkét tulajdonlók kezébe kerüljenek. Az AI ugyanis vagy termelékenyebbé teheti az embereket, vagy helyettesítheti őket; demokratizálhatja a hatalmat, vagy koncentrálhatja azt; növelheti a társadalmi jólétet, vagy robbanásszerűen növelheti az egyenlőtlenséget.

A technológia jövője tehát nem a technológiától függ, hanem attól, hogy milyen politikai és intézményi döntéseket hozunk. Az AI-ból származó előnyök széles körű eloszlása tudatos választás kérdése.