A mesterséges intelligencia felgyorsítja az olvasás végét

A német lap szerint az olvasás lusta már nem a közösségi média rövidtávú figyelmét igénylő világában, és az AI-eszközök ezt a folyamatot gyorsítják fel. Míg Roland Barthes »a szöveg lustaságáról« beszélt, amely az olvasó kreatív interpretációjában rejlik, ma az egyetemisták és diákok egyre inkább a ChatGPT-hez és a Claude-hoz fordulnak az értelmezésért. Az AI nem az olvasás végének oka, hanem annak szimptómája: azok az emberek használják, akik már nem képesek vagy nem akarnak hosszabb szövegeket feldolgozni.

A cikk szerint az AI-generált szövegek alapvető problémája nem a hibázás, hanem a stílus ellaposodása és az ötletek sekélysége. Az AI-szövegek »frigid« és »mechanikus« jellegűek, előreláthatóak és esztétikailag unalmasak. Hiányzik belőlük az emberi gondolkodás »erotikája«, amely abból fakad, hogy az olvasó végigkövetheti a szerző érvelésének fejlődését, az ötletek formálódását. Az AI-szövegek egyenletes folyamata, ismétlődő formulái és hiányzó »töréspontjai« lehetetlenné teszik azt az olvasási élvezetet, amely az irodalmi kultúra alapja.

A paradoxon az, hogy az AI-eszközök használata csökkenti az olvasási képességet, így több ember lesz rá szorult az AI-ra. Az egyetemi oktatásban és az iskolai gyakorlatban az AI »felgyorsítóként« működik egy olyan folyamatban, amely az értelmezés szabadságát – amely az olvasás valódi célja – a mesterséges intelligenciára ruházza. Azok, akik már megtanultak gondolkodni az AI nélkül, használhatják azt eszközként, de a fiatalabb generáció soha nem fejleszti ki az önálló olvasás és gondolkodás képességét.