GPT-6 Astra: miért marad el a várakozásoktól a hétköznapokban

A GPT-6 Astra fejlesztéseit elsősorban a számítógéphasználat, a modellezés és az autonóm hosszú távú feladatok terén érték el, azonban a felhasználók egy jelentős része nem észleli a korábbi verziókhoz képest lényeges javulást. Szoftverfejlesztők szerint az eredmények részben rosszabbak is lehetnek, és az AI-szemét kifogása továbbra is felmerül, annak ellenére, hogy a képfeldolgozás javult.

Gregor Schmalzried újságíró és podcastműsor-vezetője szerint a probléma abban rejlik, hogy a modell minősége helyett egyre inkább az AI-asszisztens személyre szabásának mértéke számít. Aki a ChatGPT-t vagy a Claudet csupán keresőmotor-helyettesítésként használja, gyakorlatilag egy »meztelen« AI-modellel dolgozik, amely általános válaszokat ad. A különbség akkor mutatkozik meg, ha az asszisztens rendelkezik kontextusinformációkkal – például az autóvásárlás esetében, ha ismeri a felhasználó családi helyzetét és ingázási távolságát.

A személyre szabás az AI-asszisztens »memória« funkciójának és az egyéni készségek (skills) létrehozásának révén valósulhat meg, azonban ez kezdetben munkát igényel. Miután az információk beépültek, visszacsatolási hurok alakul ki, amely folyamatosan javítja az AI-válaszokat. Azok a felhasználók, akik nem fektetnek be a beállításba, gyakorlatilag minden kérdésnél nulláról kezdenek. Schmalzried szerint a fejlődéshez »adatok, eszközök és szerkezet« szükséges a szorzáshoz, különben az előrelépés elvész.