AI a klímaváltozás új változata: gyorsabb és még kevesebb idő

Az AI-ről szóló vita két pólus között mozog: az egyik oldal az AI-t az atomfegyverhez hasonlítja, amely hosszú távon az emberiség kihalásához vezethet, a másik oldal a technológiai fejlődés előnyeit hangsúlyozza. Valójában mindkét nézet helytálló, ám ez a probléma: a rövid távú haszon szembekerül a hosszú távú kockázatokkal. Az AI-fejlődés és a klímaváltozás kezelésének között jelentős párhuzamok vannak – azzal a különbséggel, hogy az AI-fejlődés sokkal gyorsabban halad, így az emberiségnek kevesebb ideje van a cselekvésre.

Mindkét terület esetében az első nehézség az ismeretprobléma: a gyakorlati haszon azonnal érzékelhető, míg a hosszú távú következmények absztraktnak maradnak. Az AI számos területen konkrétan megkönnyíti a munkát, másodpercek alatt elvégez olyan feladatokat, amelyekhez korábban napok kelltek. Az EU az »Artificial Intelligence Act« révén szabályozza a nagy teljesítményű AI-modellek szolgáltatóinak kötelezettségeit, ám aggály merül fel, hogy Európa ezzel gazdaságilag hátrányba kerülhet, ha más világrészeken nem érvényesülnek azonos szabályok.

A második nehézség a fogoly dilemmája: egyik fél sem tesz meg az első lépést, mert attól fél, hogy a másik nem követi, hanem a keletkezett gyengeséget kihasználja. Ez a jelenség ismert a hidegháborús fegyverkezési versenyből és a klímavitákból is. Egyetlen ország sem tudja egyedül feloldani ezt a dilemmát – az USA, Kína és különösen Dél-Amerika (amely szabályozatlan AI-tesztkörnyezetté szeretne válni) nélkül nem lehetséges. Az EU azonban jelentős piaci erővel rendelkezik, amelyet önbizalommal kellene felhasználnia, mielőtt túl késő lenne.